A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Matus Imi. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Matus Imi. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. június 20., hétfő

A harmadik hullám...

Írta: Matus Imre

Telik, múlik az idő… Lassan, de biztosan közelítünk a várva várt eseményünkhöz, az ún. „harmadik hullám”-hoz. Nehéz, viszont nagyon nagy idők ezek. Sokan dolgoztunk és még dolgozunk most is azon, hogy eljussunk idáig, majd szépen tovább menjünk ezen a szent úton. Szerencsére Mi tudjuk, miért is hoztunk oly sok áldozatot ezidáig. Mi már felébredtünk és szépen csendesen tesszük a dolgunkat. Hála Istennek egyre többen vagyunk, ami igazán örvendetes. A változások már szinte rajtunk ülnek. Nem telik el úgy hét, hogy ne hallanánk innen is, onnan is egy-egy jó hírt. Véleményem szerint a háttérhatalomnak már nagyon szorít az a bizonyos cipő. Most már meg fog törni a lendületük. Repedezik, vékonyodik, szakad a fátyol és egyre több Fény érkezik be hozzánk. Már régóta azt írják (írták), hogy csodálatos dolgokat fogunk megtapasztalni, grandiózus változásokat fogunk érezni, látni. Mind magunkon és a világban egyaránt. Más lesz az „ember” és más a „Világ” megítélése. Megismerhetjük a kozmikus testvéreinket és úgy élhetünk végre, ahogyan azt már megannyiszor megálmodtuk. Igen, belépünk azon a bizonyos ajtón, amire az van írva: ARANYKOR. Büszkén léphetünk át a küszöbön, hiszen mindannyiunk szívében ott van már hozzá a belépőkártya. Igazából még nem tudjuk milyen odaát, csak azt tudjuk, sokkal, de sokkal jobb lesz. Lehet, leírhatatlan a különbség a mostanihoz képest, de megtapasztalni, egészen más lesz…
Egy pár napja, talán két hete is van már, különös változásokat vettem észre magamon úgy fizikailag, mint mentálisan. Először csak a végtagjaimban éreztem valami olyasmit, mint amikor a lábból kimegy a zsibbadás és szúr. De aztán az egész testemben éreztem ezt belülről. Érdekes volt, mint inkább zavaró. És minden ilyen szurkálós „menet” után, hihetetlen nyugalom öntött el belülről. Azóta a bizsergő szurkálások megszűntek, de a nyugalom megmaradt…

Ezelőtt, ha az eseményre és a velejáró változásokra gondoltam, mindig türelmetlenné váltam és feszült várakozás lett úrrá rajtam. Ez hála Istennek megszűnt, mert most már bizton érzem, tudom, hogy rövidesen meg fog történni…


Eredeti bejegyzés:




2016. június 6., hétfő

A Fény szükségessége

Egyre több információt kapunk arról, miszerint az áttörés mennyire a nyakunkon van. Legutóbb a GaiaPortál adott ki egy rendkívüli közleményt erről.

És Cobra sem győzi hangsúlyozni a vasárnapi esemény meditáció fontosságát, mivel bizony sok múlik rajtunk. Igazából most kell csak odatennünk magunkat, most kell megmutatni, hogy mit tudunk. Legyünk bátrak, induljunk úgy neki, hogy itt Mi csak nyerhetünk. Tégy csodát és mutassuk meg, hogy felmertük venni a kesztyűt. És itt most nem az számít, hogy történetesen hányszor estél már el, hanem az, hogy hányszor keltél már fel azért, hogy tovább küzdj az álmaidért. Tudom, az út nem könnyű, nekem sem az. De egy valami biztos. E tekintetben a lehetetlen csak az elmédben létezik. És csak hogy tudd, a világot is képes vagy megváltoztatni, ha igazán, szívből akarod. Mert arról a világról van szó, amelyben élünk, és amelyet felvállaltunk. Mindannyian idejöttünk erre a szeretett bolygóra, a Földünkre. A különbség csak az, Mi tudjuk miért is jöttünk. És Mi már látjuk azt a bizonyos célt. Hát szakítsuk át azt a célszalagot és csináljuk meg a csodát. Mindannyiunkban ott ragyog a Fény. Fogjuk meg hát egymás kezét, és gyújtsuk be a többi „lámpást” is…


Írta: Matus Imre