Eredeti cikk itt: http://recreatingbalance1.blogspot.com/2017/11/13-rays-and-planes.html
Fordította: MCCS
Írta: Untwine
Amint azt Cobra elmagyarázta, az univerzum a Forrás (az Abszolút elve) és az elsődleges anomália (kontingencia, értelmetlenség) közötti kölcsönhatás eredménye.
A Forrás beavatkozik az univerzumba, hogy helyrehozza, gyógyítsa és újra összekapcsolja önmagával, saját isteni akaratának felhasználásával, de erejét korlátozza az anomália.
Az univerzum különféle síkokba rendezte magát, amelyek anyagállapotok és a Forrás jelenlétének és az anomáliának különféle arányait fejezik ki. A legmagasabb síkokat szinte teljes egészében a Forrás hatja át és minél alacsonyabb síkra érünk, annál több anomália van jelen.
A Forrás akarata manifesztálja magát az univerzumban mint 12 sugárból álló szervezett és harmonikus sorozat. A központi 13. sugár a Forrás Akarata, a többi 12 pedig a következő (szintén Cobra információi alapján):
1 fehér/elektromos kék - akarat
2 rózsaszín - szeretet, szerelem
3 világos kék - kreatív intelligencia
4 gyöngyház-fehér - harmónia
5 topáz kék - tényleges tudás
6 rubinvörös - idealizmus
7 ibolya - manifesztáció
8 barnás rózsaszín - isteni kegyelem
9 szürkés kék/ibolya - zsenialitás
10 opálos fehér - beilleszkedés, egyesülés
11 ibolya kék - dimenziók közötti kapcsolódás
12 akvamarin kék - abszolút pozitivitás
Azt vettem észre, hogy úgy kapcsolódhatunk a sugarakkal ha megfelelő színű tüzet, vagy fényt használunk. Talán már ismerős a 7. sugár, az Ibolya láng, és a 10. sugár, AN Fehér tüze. Ennek megfelelően lehet használni az összes többi sugarat.
Ezek a sugarak a 12 állatöv eredeti archetípusai. A fátyol azonban eltorzítja a sugarak energiáit, amikor elérték a Földet, így a legtöbb ember torz, inkább negatív változatban tapasztalja meg őket. Ezen úgy segíthetünk, hogy az eredeti pozitív archetípusokhoz kapcsolódunk.
Ez a 12 archetípus jelen van az univerzum egészében, mindegyik csillagkép és csillagrendszer egy adott sugarat horgonyoz le, miközben az összes sugár is megtalálható az egyes Naprendszerekben. Ez egy nagyon jól szervezett és bonyolult fraktálrendszer.
Például a közismert 12 csillagképünk továbbítja a 12 sugarat, míg más csillagképek a galaxis más részeibe továbbítják őket. A mi naprendszerünk a második sugarat rögzíti, vagyis itt ez az uralkodó sugár, ugyanakkor minden sugár jelen van ebben a naprendszerben, amit a különböző bolygók horgonyoznak le ide. Ugyanazt a fraktálrendszert találjuk az egyénekben, mindenkire jellemző egy sajátos sugár mint az egyén domináns energiája, miközben mindenkiben jelen van mind a 12 sugár is. A lélekcsalád szintén úgy szerveződik, hogy a lélektársak csoportjai 12 lényből állnak, amelyek 12 sugárnak felelnek meg.
Ne feledjük, hogy a Forrás nem egy külső tudatosság, aki valahol rajtunk kívül létezik az égen vagy a magasabb síkon. Nem valamiféle Teremtő Istenről van szó, sokkal inkább egy elvről, az eredeti princípiumról, a minden létező eredeti okáról. Nem igazán tudjuk megfogni azzal, hogy leírjuk, de mindenhol jelen van és mi is a megtestesülései vagyunk, mivel ez a legmélyebb, legtisztább aspektusunk.
Minél magasabb a sík, annál kevésbé differenciált, annál alkalmazkodóbb, egységesebb, összetartóbb és harmonikusabb. Más szóval: minél kevesebb az anomália, annál inkább tükrözi a teremtés az Egységet. Tehát valóban mindannyian a Fény Egységes jelenléte vagyunk a legmagasabb síkon. Felfelé találjuk magasabb énünk legmagasabb aspektusát, amelyek valójában egy koherens és szervezett egészet alkotnak, tehát azt mondhatnánk a magasabb énem vagy a te magasabb éned helyett, hogy a mi magasabb énünk.
Ahogy elindulunk egy kicsit a síkokon lefelé, más szóval egy kicsit sűrítjük az anyagot, ez az egységes egész elkezd differenciálódni, és egyre több különböző aspektust ismerhetünk fel, amelyek azonban még mindig összefüggő és harmonikus egészet alkotnak. Azt láthatjuk, hogy a különböző magasabb ének a 12 sugár mint esszenciájuk megtestesülései, emellett minden egyes sugárt egy adott arkangyal is megtestesít, amint már láttuk korábban, a 7. sugarat Zadkiel, a 10. sugarat pedig Metatron. Így már érthető, hogy Szent Germain magasabb énje a 7. sugár megtestesülése is egyben. Ez a két sugár jobban ismertté vált és gyakran használják ezen a bolygón, mivel transzmutációs, átalakító tulajdonságuk miatt szükség van rájuk, hiszen a bolygó megtisztulásának folyamatában vagyunk (a 2., 8. és 9. sugár is erős gyógyító és transzmutációs tulajdonságokkal rendelkezik, többek között.)
A Forrás megtestesüléseként felkérést kapunk arra, hogy lehorgonyozzuk a sugarat ebbe a valóságba azáltal, hogy használjuk őket a mindennapi életünkben és a bolygó számára is, aszerint, amilyen útmutatás kapunk. Így segítünk meggyógyítani ezt a világot és újjáépíteni harmonikus egésszé.
Ahogy tovább haladunk lefelé a síkokon, minden fokozatosan egyre differenciáltabbá válik, és itt idézem Annie Besant leírását a mentális síkról, amely az a sík, ahol a magasabb én és az alacsonyabb én/személyiség szétválnak, a magasabb mentális lény ami a magasabb én része és a személyiség alsó mentális része. Az idézet az „Ember és testei” című könyvéből származik, amely szerintem nagyon hasznos ennek az elvnek a megértéséhez:
"A mentáltest éppúgy, mint az asztráltest, nem válik külön az embertől és az alakjától amikor az a fizikai és az asztrális testtel kapcsolatban működik; az alakja ovális - tojás alakú -, természetesen behatol a fizikai és az asztrális testbe, és sugárzó atmoszférával veszik őket körbe. Ahogy fejlődik és ahogy nő az intellektus, a bölcsesség, egyre nagyobbá válik - mint ahogy mondtam is. Mondanom sem kell, ez a tojás alakú forma gyönyörű és fénylő tárggyá válik, ahogy az ember az elme magasabb képességeit kifejleszti: az asztrálisan nem látható, de a magasabb szintű látás egyértelműen látja, amely az elme világához tartozik. Ahogyan egy fizikai világban élő hétköznapi ember semmit nem lát az asztrális világban amíg az asztrál érzékelés meg nem nyílik - bár körülötte van -, úgy az az ember, akinél csak a fizikai és asztrál érzék működik, semmit sem lát az elmevilágból, vagy az anyagból álló formákból, kivéve, ha a mentális érzékei megnyílnak, még akkor sem, ha mindez körbeveszi.
Azok az intenzív érzések, amelyek az elme világához tartoznak, nagyon különböznek azoktól az érzésektől, amelyeket itt ismerünk. Az "érzések" szó valójában téves kifejezés, inkább mentális "érzést" kellene mondanunk. Az elme a saját világa dolgaival kerül érintkezésbe, mintha közvetlenül a teljes felületén lennének. Nincs külön(álló) szerv a látásra, hallásra, érintésre, ízlelésre és szaglásra; az összes olyan rezgés, amelyet itt külön szervvel kellene érzékelnünk, abban a tartományban előidézik ezeket a jellemzőket, amikor összekapcsolódnak az elmével. Az elmetest egyként kapja meg őket, ugyanabban a pillanatban, és tudatában van mindannak, ami képes lenyűgözni.
Nem könnyű egyértelműen, szavakkal átadni gondolatokat arról, hogy ez az érzés milyen benyomásokat kelt, de talán a legjobban úgy írható le, ha azt mondjuk: ha egy képzett tanuló átmegy ebbe a régióba, és ott kommunikál egy másik tanulóval, az elme beszéd közben egyszerre színben, hangokban, és formában beszél, úgy, hogy a teljes gondolatot színekben és zenei képekben továbbítja ahelyett, hogy csak egy töredéke jelenne meg, mint ahogyan ez most is történik azokon a szimbólumokon keresztül, melyeket szavaknak nevezünk.
Néhány olvasó talán hallott azokról az ókori könyvekről, amelyeket a Nagy Beavatottak írtak színnyelven, az Istenek nyelvén; ezt a nyelvet sok csélá ismeri, és a formát és a színt illetően az elmevilág "beszédéből" veszik át, amelyben egyetlen gondolat rezgése formát, színt és hangot jelent. Nem arról van szó, hogy az elme egy színre, hangra, vagy formára gondol; azt gondolja, hogy egy gondolat a finom anyag komplex vibrációja, és ez a gondolat mindezen módon kifejezi magát a felállított rezgésen keresztül. Az elmevilág kérdését folyton olyan rezgések adják, amelyek ezeket a színeket, ezeket a hangokat, ezeket a formákat idézik elő; és ha egy ember elme-testben, az asztrális és a fizikától is elkülönülten működik, teljesen megszabadul érzékszervei korlátaitól, minden pontban érzékeny minden rezgésre, amely az alsó világban különálló és különbözik társaitól."
A mentális test, bár általában tojás alakú, különféle alakzatokat vehet fel, ha az ember elég fejlett és mestere ennek a síknak. A mentális test fizikailag sokkal kevésbé differenciált és rugalmasabb, formájának ez a leírása segíteni fog abban, hogy más felette lévő síkokon minden még kevésbé differenciált és rugalmasabb legyen. Magasabb énünk nem úgy néz ki, mint egy képzeletbeli humanoid test, inkább a Fény jelenléte, amely túlmutat a formák világán, tehát amikor azt mondjuk, hogy a Fény lényei vagyunk, ebben az értelemben szó szerinti jelentése van.
Általában a Csillagmagok - mivel ők magasabb síkokból érkező lelkek, akik az alsó síkokba zuhantak le -, magasabb teste fejlettebb, ám a fizikai világnak kevésbé mesterei. Ez úgy tükröződik a Fénymunkásoknál, hogy ők az átlagembernél részletesebb és egyértelműbb mentális megértéssel és ötletekkel, valamint asztrális felvetésekkel és vágyakkal rendelkeznek, de ezeknek gyakran nem sikerül megnyilvánulniuk a fizikai valóságban. Ennek oka az is, hogy ezen a bolygón az éteri és a plazma síkok sötétséggel szennyezettek, amely megakasztja a megnyilvánulást, amikor az a fizikai sík felé vezető úton van. Elengedhetetlen, hogy minden tisztítás és etika szigorú fegyelemmel rendelkezzen minden síkon, és ragaszkodunk a létrehozás megnyilvánulási folyamatához minden síkon felülről lefelé egymás után haladva.
Az emberiség nagy része, akik nem Csillagmagok, az alsó síkokból felfelé fejlődnek. Tehát az emberi történelem során láthatjuk, hogy a Fényerők segítségének és sugallatainak köszönhetően az emberi társadalom fokozatosan megtanulta a különféle testek kifejlesztését: az asztrál test kialakulásának az 1700-as évek végén volt az egyik fő áttörése olyan etikai alapelvek megnyilvánulásával, mint például az emberi jogok nyilatkozata és számos nemzeti alkotmány, melyek elsősorban St. Germainnek köszönhetőek. Később az 1800-as évek végén a mentális test tovább fejlődött, az ipari forradalommal és az eredeti Teozófusok tanításaival. Noha a sötétek ezt folyamatosan megzavarták és eltérítették, ennek ellenére egyértelmű és határozott előrelépés történt.
Most bolygószinten dolgozunk a következő sík felé, amely a mentális membránt a magasabb én síkjába illeszti, és amely a legnagyobb és legmeghatározóbb változásokat hozza. Ez a legfontosabb átmenet, amely véget vet a megosztottságnak a bolygón a dualitás és a sötétség alsó világai, valamint a Fény és az Egység magasabb síkjai között, miközben a Fényeső az alsó síkokba hullik, véget vet a sötétségnek és elkezdődik a tiszta Fény valósága. Ezt a folyamatot úgy lehet leírni, hogy az alsó síkokat és a magasabb síkokat összekötő, úgynevezett Antahkarana vagy Szivárványhíd építésének kezdete bolygószinten történik. Minden egyes, a saját magasabb szintünkkel való kapcsolat kialakulása befolyásolja a bolygó energiamezőjét, és segít ebben a folyamatban. A folyamatot Cobra Istennő örvény technikája (és a szivárvány-örvény, melyet a vasárnapi Felemelkedési meditációk során jelenítünk meg) valamint a fénymunka sok más formája segíti.
A Fény győzelme!
