Írta: Csendes Ildikó
Ez időszámítás szerint 1966.08.25-én hajnali 4 és 5 óra között láttam meg a napvilágot, egy kislány testében.
Már eszmélésem korai szakaszában sem értettem a körülöttem lévő embereket. Először azt hittem, hogy ők is látják és érzékelik az erdő-mező kis lényeit, mint a manók, tündérek, de hamar rá kellett jönnöm, hogy ez nem így van. A másik dolog volt a rendszeresen megjelenő deja vu érzéseim. Eleinte ilyenkor el kezdtem kiabálni: „Emlékeztek? EZ egyszer már megtörtént! Pont ugyanígy! – de rajtam kívül senki sem emlékezett.
Tizenegy-két évesen pedig sötét korszak nehezedett rám. Egyszerűen csak figyeltem magam körül az embereket, és roppant egyedül éreztem magam. Kik ezek az emberek? Ki vagyok én? A Föld nem az én hazám. A szüleim nem az én szüleim. Mi történt? Haza akarok menni! Oda fel a csillagokba!
Az embereket dróton mozgatott bábukként érzékeltem. Valami iszonyú felismerés keringett bennem. Körülnéztem, és nem láttam senkit, akinek önálló gondolata lenne!
Valaki, vagy valakik fentről irányítják a szálakat! Kiszolgáltatottak vagyunk! ÉS ezt rajtam kívül senki sem látja!
Ebben az időszakban nem szerettem az embereket! Tompult agyú mechanikus gépeknek láttam őket, akik észre sem veszik, hogy tönkre teszik a környezetüket, a bolygójukat! Érzékelésem ez irányba olyannyira kitágult, hogy minden fájdalmat, ami a Földön történt, a saját fizikai testemen érzékeltem. Minden seb, ami a Földet, az állatokat, a növényeket, de még az embereket is érintette, az fizikai és lelki fájdalomként jelentkezett nálam! Ez olyannyira fokozódott, hogy már elviselhetetlen volt! Az öngyilkosság gondolatát fontolgattam, de tisztában voltam vele, hogy az sem segítene! Teljesen védtelennek éreztem magam, és tennem kellett valamit ez ellen! Ezt a szuper érzékenységet meg kellett szüntetnem. Nem mellesleg az emberek gondolatát is éreztem, és mindig tudtam, ha valaki mást mondott, mint amit gondolt! Rengeteg problémám adódott abból, hogy a ki nem mondott gondolatokra reagáltam! Némelyik embernek olyan erős negatív gondolatai voltak, hogy kis híján elájultam tőle, annyira fájt. Legtöbben „kényesnek” tartottak ez miatt.
Természetesen az emberek mindig letagadják a gondolataikat. Inkább hazudnak, minthogy elmondják azt , ami valójában bennük van.
Ahhoz, hogy valamennyire normális életem legyen, meg kellett ezt szüntetnem és védőburkot vonni magam köré. Ez azt jelenti, hogy a saját érzékelésemet tompítani kellett annyira, hogy elviselhető legyen számomra az élet itt ezen a bolygón.
De ne szaladjunk ennyire előre, csak haladjunk szép sorjában.
Kisgyerekként, egy „normál” emberhez képest, elég furcsa gondolataim voltak.
Először is MINDENT TUDNI AKARTAM! A szó legszorosabb értelmében. Ezt az itteni körülmények között úgy gondoltam megvalósítani, hogy minden könyvet elolvasok. Hál’ istennek apukám szeretett olvasni, így elég sok könyvünk volt otthon. Így módszeresen nekiálltam kiolvasni az „összes” könyvet,amit találtam. Ez vonatkozott tényleg az összes könyvre, mivel nem szelektáltam. Elolvastam a ponyvaregényt is, de a filozófiai kislexikont is. Mivel a „ MINDENTUDÁSOM” véleményem szerint ahhoz is kellett, hogy bármikor –bárhová kerülhetek, ott túl kell, hogy éljek- így az is nagyon érdekelt, hogy melyik földrészen illetve Óceánban milyen élővilág van, melyek ehetőek (persze arra az esetre, ha a túlélésemről van szó! Hogy tudok sivatagban vizet fogni, etc. stb.
Még Latinul is megtanultam a különböző növények, állatok nevét! De mindhiába, mert azzal kellett szembesülnöm, hogy folyamatosan adnak ki új könyveket, és nem érem utol magam! Egyszerűen nem tudok ennyi könyvet elolvasni! A „MINDENTUDÁSOM” kezdett kútba esni!
És ekkor történt valami! Egyszerűen kattant bennem valami, és egy hang azt mondta:
„A MINDEN TUDÁS BENNED VAN! CSAK AZ A KÉRDÉS, MIT TUDSZ A FELSZÍNRE HOZNI BELŐLE!”
Ekkor 13 éves lehettem. És ekkortól kezdve nem igazán volt előttem akadály. Bármi amit ki tudtam gondolni, azaz képileg megjeleníteni, azt meg is tudtam valósítani! Ami az érdeklődési körömbe tartozott, azt tanulás nélkül is meg tudtam csinálni, és nem kellett hozzá semmilyen képzés! Ilyen volt a szabás-varrás (még a legbonyolultabb ruhákat is megcsináltam,pl. kabátok) tánc (csak hallottam a zenét és az adott stílusban kezdtem el táncolni), az úszás,rajzolás, és általában a művészetek.
12 évesen,nagyon sokat gondolkodtam. Leginkább olyan dolgokon, hogy: mi az a VALÓSÁG?, mi a VÉGES ÉS VÉGTELEN FOGALMA? HOGY LEHET MEGHATÁROZNI? Rengeteget törtem rajta a fejem.
Mi az hogy VÉGES? De ha egyszer vége van pl. az UNIVERZUMNAK, mi van azon túl? Az nem lehet, hogy semmi! Mi az, hogy VÉGTELEN? Próbáltam elképzelni a végtelent! NEM SIKERÜLT. DE VALAHOL VÉGET KELL HOGY ÉRJEN! Vajon hogy épül fel a világegyetem? Milyen struktúrája lehet, amely választ ad a kérdéseimre? Hosszas vívódás után, csak egy lehetséges magyarázat maradt erre a kérdésre!
Az Univerzumok GÖMBSZERŰ STRUKTÚRÁKBÓL ÉPÜLNEK FEL. A VÉGTELEN SZÁMÚ UNIVERZUMOK, MINT GÖMBÖK KAPCSOLÓDNAK EGYMÁSHOZ OLY MÓDON MINT A SZAPPANBUBORÉKOK, ÉS A FELÜLETÜKÖN ÉRINTKEZNEK. EZEKEN AZ ÉRINTKEZÉSI PONTOKON LEHET EGYIK UNIVERZUMBÓL A MÁSIKBA ÁTJUTNI. ÉS EZ VALAMIFÉLE GÖRBÜLT TERET HOZ LÉTRE, ÍGY NAGYON KÖNNYŰ ELJUTNI EGYIK PONTBÓL A MÁSIKBA. igen, csakis ez lehet a MEGOLDÁS! MA A KVANTUMFIZIKUSOK JUTOTTAK HASONLÓ MEGOLDÁSOKHOZ.
Ezekre a felismerésekre önállóan jutottam. Minden információ előbb volt meg bennem, mint ahogy olvastam őket. Az olvasás azért volt jó, mert egy csomó dologról ami megtörtént velem, vagy amire gondoltam, később igazolást kapott a könyvek által, hogy nemcsak én látom így.
13 éves voltam, amikor egyik osztálytársnőmmel óraközti szünetben elhatároztuk, hogy olyat játszunk, hogy kitaláljuk egymás gondolatait. Neki is álltunk, miközben az osztály többi része a fejünk felett ugrált. Megbeszéltük, hogy ki gondol először, és melyikünk találja ki. El kezdtünk koncentrálni, és elég jól sikerült a mutatvány rövid időn belül. De az egészben nem ez volt az érdekes! Közben vevő csatornává váltam. Egyik pillanatról a másikra elsötétült minden, mint amikor elmegy az adás. Vártam, és már azt hittem, hogy megszűnt a képességem a telepátiára. És ekkor, valami egész különös dolog történt,………….. amely megváltoztatta az életemet!
Az első dolog amit láttam, az –ma már tudom-,hogy szorosan kapcsolódik egyik előző életemhez, Rossline-hoz, a rózsa vonalhoz, és mindahhoz a tudáshoz, amit a” RÓZSA” jelképez. Tudni illik egy gyönyörű, arany színben ’lángoló ’ rózsát láttam. Akkor még azt hittem lángoló. Később amikor „RAJA JÓGÁVAL” foglalkoztam, látni kezdtem az aurát, és ma már tudom, hogy egy aranyszínű aurában tündöklő RÓZSÁT láttam. A következő kép is igen érdekes volt. Egy világító, szivárványszínű cikázó nyilat láttam, amely a kép bal felső sarkában tűnt el végül, kb. 45 fokos szögben. Ez talán az égen található égitest helyére utal?
És a legutolsó kép volt a legkülönösebb. Amit még teljesen a mai napig sem sikerült megfejtenem.
A következő kép ugyanis a MARS-on volt. Ezt valahogy TUDTAM. Egy óriási földalatti teremben voltunk. Én lebegtem a többi lény feje felett, így sikerült látnom a következőket: Rengeteg humanoid lény volt a teremben. Mind egyformának tűntek. Jó 2 -2,5 méter magasak voltak, és a testalkatuk erőteljesebb volt, mint az embereké. ( a ’ Rejtélyek szigete’ most osztott meg egy filmet, a címe a 18.Hangár. Érdekes,hogy a filmben mutatott humanoidok, nagyon hasonlítottak az én MARSBELI EMBEREIMRE) NEM VOLT SZŐRZETÜK, ÉS KISSÉ SZÜRKÉSZÖLD SZÍNŰ VOLT A BŐRÜK.
Mind egy irányba néztek, és figyeltek. Én is abba az irányba néztem, ahova ők, és akkor megpillantottam…………. egy ÓRIÁSI FEJET, amely beszélt hozzájuk, egy idegen civilizáció nyelvén. Hallottam a hangokat, de nem értettem semmit. Ez a fej olyan volt, mint a többieké, de csak fej volt.
Az egész nagyon megdöbbentett. Leginkább az, hogy ezeket a képeket, vajon miért kellett nekem látnom? Mi a célja? és mi lesz, ha nem tudom megfejteni?
Ezen események után el kezdtem látni spontán módon az előző életeimet. Évekkel később, olvastam könyvet a MAJÁKRÓL ( több indián életemre is emlékszem),és ahogy lapoztam a könyvet, egyszer csak alig kaptam levegőt a döbbenettől. Az Olmék kultúráról volt szó, amely a maják elődjének tekinthető. Volt egy pár olmék szoborról fotó. Ugyanolyan óriási fejeket faragtak kőből ki, mint amilyet én láttam a Marson!! Alig akartam hinni a szememnek! Ez most mit jelent, Van a kettő között kapcsolat? Mi lehet az összefüggés?
Ezek a képek azóta sem hagynak nyugodni, és keresem a megfejtését. Ezek, de főleg az első kép inspirált arra, hogy később belépjek a magyarországi Rózsakeresztes rendbe is. Amely persze nem azt képviselte, mint amit vártam, mert ez a TUDÁS, mint tudjuk „HERMETIKUS”,így a legtöbb Rózsakeresztes előtt is rejtve maradt, és csak próbáltak úgy tenni ,mintha értenék. Ezt a tudást, mely felfedi a TITKOT 3 szinten is, még THOT, azaz HERMÉSZ TRISZMEGISZTOSZ, A HÁROMSZOROSAN LEGNAGYOBB hagyta ránk örökül a SMARGDTÁBLÁVAL. Annak idején, évezredek távolában az a megtiszteltetés ért, hogy Thot mellett lehettem papnő, és bepillantást nyerhettem e tudásba. Ma már ennek a tudásnak csak a töredékével bírok a fizikai síkon, de ebben az életben is sikerült MEGTAPASZTALNOM az EGY-SÉG ÉRZETÉT!
Egyik meditációm alkalmával kiszálltam a testemből, és el kezdtem tágulni. Ez máskor is megtörtént már, így nem volt ismeretlen érzés. Ez alkalommal viszont irdatlan sebességgel tágultam, és nemsokára az egész Univerzumot érzékeltem! De még ennél is tovább tágultam, és egyszer csak ÉN VOLTAM MINDEN LÉTEZŐ! BENNEM, ÉS ÁLTALAM NYILVÁNULT MEG MINDEN, ÉS EGY IDŐBEN TAPASZTALTAM MEG AZ ÉLET SOKSZÍNŰSÉGÉT,ÉS EGYSÉGÉT! EZT SZAVAKKAL LEÍRNI LEHETETLEN, ÉS LEÍRHATATLAN ÉRZÉS! ÉN VOLTAM A TEREMTŐ, ÉS BENNEM VOLT MINDEN LÉTEZŐ, ÉS RAJTAM KÍVÜL NEM VOLT MÁS! FELFOGTAM ÉS TUDTAM ÉS ÉRZÉKELTEM, HOGY MINDEN ÉS MINDENKI ’EGY’!
Pár pillanat volt csupán az időtlenségben. Ezt mindenkinek meg kellene tapasztalnia. Talán más folyása lenne az életünknek.
Egy másik életem, egy álmon keresztül nyilvánult meg:
Ebben az életemben indián fiú voltam. Úgy 13-14 éves lehettem. Ahhoz, hogy férfivá váljak, egy beavatási szertartáson keresztül kellett esnem két másik fiúval együtt.(amit most leírok, az lehet hogy más számára hihetetlen, de sokan élnek ezen elvek alapján. Úgymond követik az intuíciójukat. Ezt nevezik szinkronicitásnak. Később a James Redfield: Mennyei Próféciák-ban olvastam hasonlókat)
Egy utat kellett megtennünk, ahol útközben 3 próbát kellett kiállni. Egy helyre kellett érkeznünk, egy adott időben, és akkor megtörténik a beavatás. A dologban csak annyi volt az érdekes, hogy nem mondták meg hova kell menni, merre, mikorra kell odaérni, és egyáltalán semmit!
Elindultunk az úton, és a 3 próbát is megcsináltuk (ezekre már nem emlékszem, hogy mi volt), de az időből kezdtünk kifogyni. Ezt én érzékeltem, és vezettem a többieket, hogy időben oda tudjunk érni a helyre. Nemsokára egy tisztásra érkeztünk, ahol 3 BUDDHA LEBEGETT A FÖLD FELETT. A többiek megkérdezték: Ez az a hely ahova kellett érkeznünk? Ez a beavatás, hogy látjuk őket?
Erre ezt válaszoltam: Nem! Ők is azért jöttek, ami most történni fog!
És mint egy vezényszóra megtörtént életem legcsodálatosabb élménye, melyre mindig emlékezni fogok!
MINDEN LÉTEZŐ DOLOG: A FA A FŰSZÁL, A SZÉL A FALEVÉL, A KŐ, A MADARAK, A VÍZ, EGYSZÓVAL MINDEN LÉTEZŐ DOLOG, EGY-EGY HANGOT ADOTT KI! És ezekből a hangokból EGY MINDEN KÉPZELETET FELÜLMÚLÓ , CSODÁLATOS DALLAM KELETKEZETT! SOHA NEM HALLOTTAM EHHEZ FOGHATÓT! EZZEL EGY IDŐBEN A HANGOK MINTÁJÁRA, FÉNYJÁTÉK IS KEZDŐDÖTT AZ ÉGEN. A SZÍNEK ÉS HANGOK ÖSSZEFOLYTAK, EGYMÁSBA OLVADTAK, ÉS LÁGYAN, MAGASZTOSAN TÖLTÖTTÉK MEG A TERET!
KÉSŐBB OLVASTAM, HOGY LÉTEZIK OLYAN ,HOGY SZFÉRÁK ZENÉJE! Szerintem ezt hallhattam. Soha azelőtt, és ezután sem hallottam ilyen lélegzetelállítóan szépet! Nagyon sajnáltam, hogy nem tudok kottát írni, és nem tudtam lejegyezni! De lehet, hogy ezeket a hangokat, le sem lehetett volna kottázni!
Egy másik álmomban a Holdon voltam több társammal együtt. Rabok voltunk. Mivel öltözetünk elég modern volt, ezért nem gondoltam, hogy a múltban lehetett, inkább a jövőben. De ma már nem vagyok biztos benne.
Egy óriási betonbunkerben voltunk rabok, a HOLD túlsó oldalán. Nem emberi őreink voltak. Azokat nem igazán láttuk. Óriási kristályok felügyeltek ránk. Valahogy azon keresztül érzékeltek minket.
Egy hatalmas fémajtó volt, amin keresztül az élelmiszer is jött hozzánk. Egyik alkalommal, amikor szintén hozták az ellátást a kapu tovább nyitva maradt, és társainkkal együtt kiszöktünk a bunkerből. Próbáltunk volna elszökni onnan. De a bunkert körbefogta egy erdőszerű képződmény. Magas fák voltak levelek nélkül. DE ami furcsa volt az erdőben, az az volt, hogy függőleges vízfal vette körül. Ahol kezdődött az erdő, ott kezdődött a vízfal is. kipróbáltam, hogy belenyúlok a vízfalba, de a kezem eltűnt és nem láttam, ha benyúltam. Nem mertünk belépni. Féltünk, hogy elnyel minket. így nem maradt más választásunk, vissza kellett mennünk a bunkerba. (ma már tudom, hogy egy dimenzió kapu lehetett) Ahogy visszaértünk, a kristályok el kezdtek fenyegetően és óriási iramban nőni! Iszonyatos páni félelem töltött el bennünket, mely lebénította az agyunkat! Sajnos többre nem emlékszem!
De találkoztam Ufókkal is, lassan 20 éve már.
A Raja Jóga idején szellemileg gyorsan fejlődtem. Túl gyorsan is, mert a fizikai tapasztalások nem voltak meg hozzá. Egyszer majdnem itt hagytam a testem. Ha akkor megteszem, nem jöttem volna vissza. De valami arra késztetett, hogy ne tegyem. Megszólalt egy hang bennem.
Nem véletlenül születtél a Földre, és nem véletlen, hogy most! Dolgod van még itt, és tapasztalásaid!
Ekkor eldöntöttem, hogy ha már leszülettem ebbe a korba, akkor maradok ebben a testben. De akkoriban nem igazán kötődtem a testemhez. Folyamatosan lebegésszerű érzésem volt. A testemet súlytalannak éreztem ,és nem kellett erőt kifejtenem ahhoz hogy pl. menjek az utcán. Inkább végig lebegtem. Úgy gondoltam, hogy ez nem segít az itt maradásban, így a jógát abbahagytam, és nagyon erős köteléket építettem szerelemből. Ez sikeresen lehúzott a fizikai síkba. Sőt a testemet még túlsúllyal is elláttam a biztonság kedvéért!
A VILÁG folyása még jobban beledöngölt a fizikai síkba, ahonnan most megint érzem, hogy felül kell emelkedni rajta.
Nagyon sok mindent tudnék még leírni (talán egyszer könyvet írok belőle), de azt hiszem ez elég ahhoz, hogy röviden bepillantást nyerjetek az életembe!
Üdvözlettel, Ildikó
vagy a létező (intergalaktikus) nevem: LIN
vagy a létező (intergalaktikus) nevem: LIN
